Testvérvárosi kapcsolat is lehetne településeink között

Virág Zsolt

– A szeptember 4-i megemlékezés bár számunkra tragikus eseményeket idéz fel, mégis szép példája annak, hogyan valósulhat meg és erősödhet tovább közös történelmi múltunk révén a kapcsolat Magyarország és Erdély között. Elevenítse fel kérem, hogyan kezdődött ez a kapcsolatfelvétel Gyergyószentmiklós és Székesfehérvár között?

A Honvédség és Társadalom Baráti Kör Országos szervezetével 2003-ban léptem kapcsolatba, s rajtuk keresztül a székesfehérvári szervezettel. Két évvel később egy erdélyi kirándulás alkalmával találkoztam Görög István ezredes úrral, s akkor fogalmazódott meg az elgondolás: a katonák számára, akiknek többsége fehérvári, hogy egy emlékművet fogunk állítani, amely „zarándokhellyé válna. Célunk az volt, hogy valamilyen formában identifikáljuk a tragikus sorsú katonákat. Gyergyószentmiklóson mindenki tudta, hogy Székesfehérvárról származó honvédekről van szó, de nem tudtuk pontosan, kik is ők? Abban reménykedtünk, hogy ezeknek a katonáknak még élhetnek hozzátatozóik, és ezt is megpróbáltuk felkutatni. 2008-ra Székesfehérvár városa emlékművet készíttetett. A márványtáblát fehérvár főterén katonai ünnepség keretében búcsúztatták, majd egy héttel később, május 19-én, a Hősök napján a város katonai és önkormányzati vezetői leplezték le Gyergyószentmiklóson.

– Civil és katonai szervezetek összefogásáról beszélhetünk?

Elsősorban civil szervezetek összefogásról van szó, hiszen a két település politikai vezetése között egy jó viszony alakult ki. Bár testvérvárosi viszony még nem létezik, de jó lenne ha egy ilyen kapcsolat minél hamarabb kibontakozhatna és tovább fejlődhetne oktatási, kulturális, és gazdasági téren egyaránt.

– Mint korábban említette, a Gyergyószentmiklóson élők körében ismerős a 159 katona története. A generációk tovább örökítették egymásnak a drámai napok emlékét. Az évtizedes elhallgattatás következtében az anyaországban csak apránként válik világossá, mi is történt a Keleti-Kárpátok közelében 65 évvel ezelőtt…

Ahhoz hogy az itt történtek nyilvánvalóvá váljanak, nekünk még sokat kell tennünk. Tudni kell, hogy a honvédeket Székesfehérvárról és környékéről „SAS” behívóval mozgósított idősebb, 40 év feletti katonák, vagy nagyon fiatal, 16 év körüli Levente-korú fiúk voltak. Az akkori Magyarország keleti határainak megerősítésére érkezek ide, a Gac oldalába. A Gyergyószentmiklósiak megadták a végtisztességet az elhunyt katonák számára. Az elmúlt hatvan évben minden év szeptember 7-én és a halottak napján elhelyeztek mécsest, koszorút, virágot a hegy lábánál.

– A fehérvári honvédeken kívül a település lakosai közül is sokan áldozatul estek a hódítóknak. Erre külön emlékmű hívja fel a figyelmet az emlékhelyen.

A székely településeknek általában két “szege”, egy al -, és egy felszegi területe van. Így Gyergyószentmiklós Felszegi része is a szovjet betörés áldozatául esett. Összesen 386 gazdaság. porta vált a lángok martalékává. Az emlékhelyen egymás mellett áll a székesfehérvári áldozatok és gyergyószentmiklósi áldozatok emlékműve. Ezáltal is közelebb kerülhet lélekben egymáshoz a két település és polgáraik is, hiszen Gyergyószentmiklós 86 százalékában magyarok által lakott településnek számít. A közös kultúra, a nyelv, az érdeklődés és a múlt ismét összehozhatja a két települést.

– S melyek lesznek a következő lépések?

A fehérvári katonák emléke összeköt bennünket, és bízom benne, hogy a kapcsolatok tovább erősödhetnek. Vannak jól működő példák is. Megemlíthetem, hogy a Kodolányi János Főiskola, és Gyergyószentmiklósi Főiskola igazán jónak nevezhető együttműködést alakított ki az elmúlt években.

Szöveg és fotók:
Szűcs Gábor