Ünnepi megemlékezés a Pákozdi Katonai Emlékparkban

Benkő Tibor Tábornok

Tisztelt Miniszter Úr, Tisztelt Gyuricza Család, Képviselő Hölgyek és Urak, Polgármester Úr, Hölgyeim és Uraim, Kedves megemlékezésre megjelentek! Tisztelt Katonák!
Főhajtás a Honvédeknek!

Mi mással kezdhetném megemlékező beszédemet itt, a nemzet szabadságáért fegyvert fogott hazafiak tanúságtételénél, az önálló magyar honvédsereg első győztes, vérrel megszentelt csatahelyén, itt a Pákozdi Katonai Emlékparkban, ahol az 1848-49.-es forradalom és szabadságharc, a XX. század háborúi és a békefenntartásban részt vett katonáink emlékhelyei találhatóak. 162 évvel ezelőtt bátor férfiak, lelkükben a szabadság eszményével, szívükben a haza szeretetével, készek voltak a legdrágábbat, életüket áldozni szülőföldjük, a Hon védelmének érdekében. Petőfi Sándor azt mondja: “Isten után legszebb, legszentebb név a honvéd nevezet”. És ha belegondolunk, milyen igaza is van, hiszen az elnevezés többek között nem más, mint egyéni sorsok megannyi bátor döntése, egyes szívdobbanások győztes hadsereggé egyesülése, a magyar szív és lélek számára érthető, csodálatos, elsősorban nem csak mint követésre méltó fogalom, attól jóval több, az maga a cselekedet.
Igazán csak az tudja mennyire méltó ez a hely Gyuricza Béla vezérezredes úr emlékének, aki ismerte Őt. Méltó a katonának, aki egész életét a haza fegyveres szolgálatának szentelte. Méltó a katona szívvel gondolkodó politikusnak, aki oly sokat tett az ország védelme, a Magyar Honvédség megerősítése érdekében, és nem utolsó sorban méltó a lelkében örökké lángoló, hazáját híven szerető Embernek.
Immár tíz esztendeje, hogy a Honvédség és Társadalom Baráti Kör ezen a történelmi helyen emléktáblát állított alapító tagjának, örökös tiszteletbeli elnökének Gyuricza Béla vezérezredes úrnak. Az emléktábla előtt érzelmek, emlékek, személyes találkozások képei, egy nagyra becsült és tisztelt parancsnok egyéniségének emlékei jelennek meg. Olyan emlékek, amelyek meghatározóak, amelyek utat mutatnak, példát jelentenek és hitet adnak a ma szolgálatot teljesítő katonák számára.
Gyuricza tábornok családjától a küzdeni akarást, tudásvágyat, a munka becsületét vitte magával, amikor 1959-ben sorkatonai szolgálatát töltve úgy döntött, hogy a katonai pályát választja élethivatásul. Ejtőernyős felderítőként bejárta a katonai szakma ismeretéhez nélkülözhetetlen beosztásokat, a felderítő szakaszparancsnoktól, a hadosztály , hadtest , majd a nagyhírű székesfehérvári 5. hadsereg, az akkoriban csak “tábori akadémiának” nevezett legnagyobb katonai szervezet parancsnoki beosztásig.
Kiváló katona, következetes, szigorú és emberséges parancsnok volt, aki példakép lett a katonák számára. Olyan vezető, akit követni a vele való találkozás pillanatától természetes egyértelműséget jelentett. Katona volt, egyben a hadtudományok doktora, aki 1994-ben, amikor a katonai szolgálat felső korhatárát elérte, csak a szeretve tisztelt egyenruháját váltotta le, és egy új hívatást felvállalva ült a parlament padsoraiba, aki lelkében örökre az ország sorsát és védelmét szívén viselő katona maradt.
Tisztelt Emlékezők!
Gyuricza Béla vezérezredes úr hívatása, egész élete, hazája védelméhez, a Magyar Honvédség megbízható haderővé fejlesztéséhez kötődik. Egy olyan haderő megteremtéséhez, amely minden ízében méltó a pákozdi dombok között tűzkeresztségen átesett, nagyszerű sikereket elért honvédsereg hagyományaihoz. Ezen a megkezdett úton kell haladnunk, ezt a tisztességes munkát kell folytatnunk. A történelmi múlt, a bátor elődök, és a katonáira büszke, az ország sorsát, védelmét ránk bízó állampolgárok azt várják tőlünk, hogy olyan képességekkel rendelkező, haderőt építsünk fel és tartsunk készenlétben, amely képes és kész hazája védelmére. Olyan haderőt, amely bármilyen nehéz helyzetben is biztos támasza hazánknak. Ez a feladat nagy felelősséget, áldozatos munkát követel a Magyar Honvédség minden tagjától. Tudom és hirdetem, hogy katonáink eltökélten, áldozatkészen, nagy odaadással készülnek fel és teljesítik küldetésüket. Tudásuk legjavát adják a gyakorlótereken, Afganisztán hegyei között, a Balkánon, és szükség esetén árvízzel küzdve a gátakon. Szolgálatukat a haza szeretete és védelméért érzett felelősség vezérli. Erre az áldozatkészségre mindannyian büszkék lehetünk, és kérem Önöket, legyünk is büszkék.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Minden törekvésünk arra irányul, hogy kivívjuk és megszolgáljuk a társadalom bizalmát, melyben elengedhetetlenül szükségünk van a Gyuricza Béla által alapított Honvédség és Társadalom Baráti Kör segítségére. A hadsereg a társadalomért és általa létezik. Kizárólag a társadalom akarata és ereje képes fenntartani és erősíteni. Értékei, elvárásai, figyelme minden honvéd számára a szolgálatot meghatározó vezérfonalat és motiváló erőt jelentik. Nélküle a legjobban képzett katona sem képes teljesíteni küldetését. Ezt kaptuk örökül egykori parancsnokunktól Gyuricza Béla vezérezredes úrtól. Hivatástudatot, a hazáért érzett feltétel nélküli elkötelezettséget. Megtisztelő és felelősségteljes hagyaték egy olyan embertől, aki egész életét hívatásának szentelte. Kötelességünk megfelelni e felemelő örökségnek. És ez a megfelelni akarás az, amely minden márványba és bronzba vésett emléknél maradandóbb emléket állít Gyuricza Béla vezérezredes úr példaértékű és követésre méltó életének.
Hölgyeim és Uraim!
Megemlékezésemet kezdő gondolatommal fejezem be. Főhajtás a hon védőinek, főhajtás a honvédeknek. Köszönöm, hogy eljöttek és velünk emlékeztek, köszönöm, hogy magukkal hozták a közösség, a társadalom erejét! Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Fotók: Szűcs Gábor